Sokan azt gondolják, mániás depressziósnak, vagy szimplán csak depressziósnak lenni azt jelenti, hogy az ember állandóan, művésziesen gyötrődik, szomorú, búbánattal teli és pesszimista. És azt is gondolják, hogy mániás depressziósnak lenni csak simán egy depi. Hát nem... Okulásul álljon itt egy "normális" nap, amit este sikernek könyvelhetek el, és egy olyan, amikor eluralkodik rajtam a betegség, bármennyire is nem akarom.

Sikeres nap

reggel 7:00
Kicsit korán ébredtem, de nem baj, így legalább több mindent el tudok intézni. Kezdésnek befekszem a kádba, kicsit játszom a telefonnal, de előtte még leforrázom a gyógyteát, hogy mire kiszállok a kádból kihűljön és ihassak belőle reggeli előtt. 
Mik a terveim mára? 
Szintén fürdés előtt gyorsan bedobok egy mosást, pont elkészül, mire megreggelizek, aztán kiteregetek, elmegyek futni, főzök valami finomat, írok egy bejegyzést a blogomba, összeszedem a szemetet, kiviszem a kukába, a kukát kiteszem az utcára. Rajzolok a házfelújítós könyvembe és befejezem a könyvet, aminek a felénél tartok. Közben, ha lesz időm, játszom egy kicsit a telefonomon. 

reggel 7:35

a kádba fekvés előtt tea leforrázva, mosás elindítva

reggel 9:35 

kiszállás a kádból, tea ivás, reggelizés, teregetés

reggel 10:35 

még korán van, hogy elmenjek futni, ezért ledőlök egy kicsit, játszom a telefonommal, megnézem, van-e valami érdekes a Facebookon

dél 

felöltözöm, kisétálok a kapuhoz, elindítom az appot és elmegyek futni, nagyjából fél órát vesz igénybe, utána ledőlök a kanapéra, elintézek egy-két dolgot a laptopon

délután 13:00 

elkezdem összeszedni a szemetet a lakásban, bezacskózom, kiviszem a kukába, a kukát kihúzom az út mellé, közben eltakarítom a járdáról a kutyakakit, adok enni a kutyának és a macskáknak

délután 14:00

nekilátok az ebédnek, miközben a kaja készül megnézek egy részt az épp aktuális sorozatból, aztán megebédelek

délután 16:00 

leülök a laptop elé, megírom a bejegyzést, aztán elkezdek olvasni, befejezem a könyvet

délután 18:00

összeütök egy gyors vacsorát és továbbra is a kedvenc sorozatomat nézve, dolgozom egy kicsit a házfelújítós könyvemen, illetve játszom a telefonon

Mivel már sötétedik, számomra vége a napnak, de örömmel konstatálom, hogy ez a sikeres napok közé tartozik. Büszke vagyok magamra.

Sikertelen nap

reggel 7:00
Kicsit korán ébredtem, de nem baj, így legalább több mindent el tudok intézni. Kezdésnek befekszem a kádba, kicsit játszom a telefonnal, de előtte még leforrázom a gyógyteát, hogy mire kiszállok a kádból kihűljön és ihassak belőle reggeli előtt. 
Mik a terveim mára? 
Szintén fürdés előtt gyorsan bedobok egy mosást, pont elkészül, mire megreggelizek, aztán kiteregetek, elmegyek futni, főzök valami finomat, írok egy bejegyzést a blogomba, összeszedem a szemetet, kiviszem a kukába, a kukát kiteszem az utcára. Rajzolok a házfelújítós könyvembe és befejezem a könyvet, aminek a felénél tartok. Közben, ha lesz időm, játszom egy kicsit a telefonomon. 

reggel 7:35

még mindig az ágyban, a fejemet a párnába fúrva tervezgetem a tökéletes napot, miközben a macskákat simogatom

reggel 9:35

nem bírom tovább tartogatni, muszáj elmennem a klotyóra, és az, hogy majd bepisilek, annyira letargiába dönt, hogy a kanapén elnyúlva a telefonomat kezdem nyomkodni, közben tovább tervezem a tökéletes, tevékeny napomat

reggel 10:35

a kanapén elnyúlva nyomkodom a telefonom és tervezgetem, mi mindent fogok ma csinálni

dél

mardossa az éhség a gyomromat, ezért kimegyek, iszom egy kis vizet és elrágcsálok hozzá egy-két szelet kenyeret, aztán úgy érezve, hogy totál lemerültek az elemeim, visszafekszem a kanapéra és a laptopon facebookozom

13:00 

már épp összeszedném magam, amikor bejön Lézer, vagy Popesz, a macskák, épp öt perc anyahiánya van valamelyiknek, így visszadőlök, magamhoz ölelem és egy kicsit simogatom. Most mégsem kelhetek fel, hiszen fontos, hogy amikor szükségük van rám, akkor itt legyek. 

14:00 

még mindig látok rá esélyt, hogy ez egy jobb nap legyen, de előbb még inkább játszom egy kört az egyik játékommal, aztán, mivel feltöltődik a másik, azzal is. 

16:00 

a kanapéról kinézve az ablakon rájövök, hogy a nap értelmes része már elmúlt, próbálok jó képet vágni a dologhoz, de belül mardos az önvád, hogy egy újabb napot vesztegettem el, ami ennél sokkal produktívabb is lehetett volna. Gondolataim fekélyes sebekként terjednek szét, agyam átröppen abba az elképzelt világba, ahol minden feladatomat kipipáltam és boldog elégedettséggel veszem tudomásul, hogy ma is én győztem a betegséggel szemben. Aztán rájövök, hogy egy jó francokat és kizárólag ezekben a pillanatokban történik meg az, hogy hiányolni kezdem a mániákus időszakokat. Mert amikor azokat élem meg, annál borzalmasabb a világon nincs. 

18:00

a kanapén ér a sötétség, tudatosul bennem a veszteség, vaskos kődarabokként zuhannak rám az el nem végzett feladatok. Persze, a szemetes jön majd jövő héten is, a blogba írhatok holnap is, semmi halaszthatatlan nem volt a feladatok között, mégis legalább fél órán át pocskondiázom önmagam tehetetlenségét. Feltápászkodom a kanapéról, megint megeszem egy-két szelet kenyeret, vízzel, aztán befekszem az ágyba, ólmos fáradtságot érezve még mindig, mintha azt a csodálatosan eltervezett napot valóban megéltem volna. Bebugyolálom magam a takaróba, lehunyom a szemem és benyomok valami filmet, hogy elterelje a figyelmemet, de nem tudok koncentrálni. Csak lebegek a semmiben és átkozom a sorsot, a genetikát, a felmenőket, bármit ami eszembe jut, hogy miért pont ezt a betegséget kaptam?