Csak álltam a vízben, körülöttem toronymagas hullámok próbáltak meg magukkal sodorni és az ég felvette azt a mély szürke, sötétkék árnyalatot, amiből reméltem, hamarosan esőcseppek záporoznak majd.  Bár nem villámlott, úgy éreztem, a körülöttem tomboló természet szenvedélye engem is magába szippant…

Az embereket általában az alvás tölti fel és az étel tartja életben, engem viszont a szex. Sokszor megkaptam már életem során, hogy szexcentrikus vagyok, és most már túltettem magam azon, hogy emiatt szégyellnem kelljen magamat. Szerintem ez jó dolog, mégha néha nehéz is eleget szerezni…

Azt hittem, ezúttal tényleg menni fog. Terápiás céllal ugyan írok róla, elég gyakran, de a körülöttem lévő emberekkel ritkán beszélgetek a betegségemről. Egyrészt, mert sokan úri huncutságnak tartják, és ahogy régen mondani szokták: "Ha mindennap kimennél a kukoricaföldre kapálni nem lennél…

Teljesen mindegy, mi van rajtam - kivéve talán a szakadt melegítőt - naponta 3-4 ajánlatot legalább kapok abban a pillanatban, hogy valaki meglátja a fenekemet. Viccesen szoktam fogalmazni, több pasit szerzett nekem, mint a melleim, pedig azok sem elhanyagolható méretűek.  Hatalmas, kerek, jól bele…

Azt hiszem, ez az egyik jó abban, ha művészlélek az ember. A leghétköznapibb dolgokat is képes másként látni.  Néha nem könnyű, mégis élvezem, hogy az én kaleidoszkópom egészen más képet mutat, mint egy átlagemberé. Ahol ő csak egy hétköznapi tárgyat, vagy megoldandó problémát lát, ott én…