Sokan bizonytalankodnak, amikor megtalálják azt, aki mindenkinél tökéletesebb, hogy vajon a másik is így van-e ezzel? Igen, néha még én is. 

Ezért elkezdtem gondolkodni azon, mik azok a jelek, amiből biztosan tudom, legalább olyan fontos vagyok neki(k), mint ő(k) nekem. Mert még mindig ketten vannak, de pont ezért látom beigazolódni az elméletemet, mert az alábbi 5 dologban mindketten hasonlítanak. 

1. Én vagyok nekik a legszebb. 130 kiló vagyok legalább, ami, persze, nem jelenti azt, hogy nem vagyok gyönyörű és szexi. Ezt alapból tudom magamtól is, a világ azonban hajlamos arra, hogy első látásra, azonnal elítéli azokat, akik különböznek a társadalmilag elfogadott normál mérettől. Pedig a történelem során rengeteg olyan korszak és nemzet volt, ahol a gömbölyű formák vitték a prímet. 
Nos, ha nem rendelkeznék e téren kellő önbizalommal, akkor tuti, hogy egy önbizalomnövelő tréningnek felel meg, ahogy ők ketten néznek rám. Mindegy, hogy utcai ruhában, erotikus szerkóban,  vagy meztelenül látnak, úgy néznek rám, mintha a világ legszebb nője lennék. 
És félreértés ne essék, az én szememben is ott a múlhatatlan rajongás, imádom mindkettejük testét, pedig egyikük sem modell alkat. De, számomra minden körülmények közt szexik és sármosak. 
Szóval, ha a pasid/csajod így néz rád, az az első jele annak, hogy szíve mélyéből szeret.

2. Nem fukarkodnak az érzelemnyilvánítással. Sosem voltam az a mondogatós fajta, mert szerintem kötőszónak használni az "sz" betűs szót,vagy minden beszélgetésnél odatenni a végére, kicsit elsorvasztja, megkoptatja a jelentőségét. Azonban, egy szerelmes, ha igazán szeret, rengeteg módját találja annak, hogy kifejezésre juttassa a másik számára, hogy mit is érez. Az egyik például akárhányszor elmegyek mellette, vagy odabújok hozzá, megáll egy pillanatra és megcsókol. A másik rengeteg apró gesztust tesz nekem, onnantól kezdve, hogy hazavisz, mégha elfoglalt is, odáig, hogy akárhányszor találkozunk, kapok tőle a kedvenc csokimból, vagy innivalómból. Bár mindketten foglaltak, ha ideálisak a körülmények, akkor fogják a kezemet, átölelnek, simogatnak, sőt, gyakran hallom tőlük, milyen szép és tökéletes vagyok számukra. 
Természetesen, én is viszonzom a dolgot, tudom mit szeretnek, igyekszem a kedvükben járni, és amikor szükségük van arra, hogy hallják, akkor ki is mondom, mit érzek. Mert ahogy nekik az a fontos, hogy én legyek a legboldogabb a világon, úgy nekem is az ő elégedettségük van a lista első helyén. 

3. Önzetlenek az ágyban. Mindkettőjüket képes vagyok annyira felizgatni, hogy alig pár perc alatt elsülnének, de akárhányszor együtt vagyunk, visszafogják magukat, közben pedig mindent megtesznek azért, hogy nekem jó legyen. Imádják nézni az arcom az orgazmus hevében, ezért igazi öröm számukra, ha ez minél többször előfordul egy együttlét alkalmával. Sokan szex közben elfelejtik,  hogy ez a legjobb játék a világon, aminek azonban alapvető feltétele, hogy kiismerjük a másikat, megtanuljuk, hogy mire gerjed, mert ezáltal mi is nyerünk vele,  sokkal szenvedélyesebb, kielégítőbb az együttlét, ha szexuálisan tökéletes az összhang. 
Én pedig, mint a szex avatott és avatatlan mestere, mindig igyekszem meglepni őket, megmutatni, hogy lehet ezt még élvezetesebben csinálni, és minden alkalmat emlékezetessé tenni.

4. Őszinték hozzám. Manapság nagyon sok hazugság vesz körül bennünket, és sokszor tapasztalom, hogy az emberek már akkor is hazudnak, ha nem feltétlenül muszáj. Nem merik felvállalni önmagukat, mindig a környezet függvényében mutatják magukat olyannak, ami szerintük a legmegfelelőbb, nem vallják be ha hibáztak, inkább kifogásokat keresnek, sőt, az emberek leginkább önmaguknak hazudnak, mert nincsenek tisztában a lehetőségeikkel. Mindenki többet, jobbat akar, mert azt hiszi, neki az jár, még akkor is, ha igazából sosem lesz képes rá. Egy ilyen világban kifejezetten üdítő számomra, hogy két olyan férfi is van mellettem, akik őszinték hozzám. Akár jó, akár rossz dolog történik, mindig elmondják. Nem azt mondom, hogy egy kapcsolatban ne legyenek titkok, mert szerintem nem kell mindig, mindent megosztani, viszont az alapvető kérdésekben alap az őszinteség. Én az első pár nap után mindkettejüknek elmondtam az igazat, arról, hogy ketten vannak és lesznek, mert számomra ez a tökéletes kapcsolati forma és van bennem annyi szexuális vágy, energia és szeretet, hogy mindkettejüknek maradéktalanul jusson. 
A dolog pedig működik. Ha őszinte vagy valakivel, és tudja, hogy bármit is kérdez, nem köntörfalazol, az egy idő után a másik felet is megnyugtatja, kinyílik és ugyanazzal az őszinteséggel viszonyul hozzád. Vagyis, a partner, aki igazán szeret, mindent megoszt veled, a hétköznapi dolgoktól a legcikisebb történetekig. Mert megbízik a másikban, hogy az tudja kezelni és nem él vissza vele. Ha idáig eljut egy kapcsolat, akkor az már tényleg szerelem.

5. Gavallérok. Nagylelkűek ha a kényeztetésemről van szó, szeretnek meglepni, és olyan szinten gondoskodnak rólam, hogy néha csak állok és bámulok, és nem hiszem el, hogy manapság ilyen még létezik. Mintha egy régi korból származnának, ahol még természetes volt, hogy kiszállok a kocsiból, ha megérkezik a nő, kinyitom neki az ajtót, viszem a táskáját, én fizetem a számlát ha elmegyünk valahova, vagyis olyan apróságok, amik manapság már nem igazán jellemzőek. Én pedig, aki híve vagyok a hagyományos férfi-nő viszonynak, tökéletesen feloldódom ebben. Nem veszem természetesnek, nem várom el,viszont minden alkalommal lubickolok a kényeztetésben, örülök neki és ezt kifejezem szavakkal, gesztusokkal. 
Sőt, kifejezetten élvezem, hogy két olyan férfivel hozott össze a sors, akik szeretik ha főzök rájuk, ha gondoskodom róluk, ha meghallgatom minden kis problémájukat, ha törődöm velük, mint rendes asszonyhoz illik. 
Vagyis, ha természetes a gondoskodás ösztöne, ha nagylelkű a másik fél, akkor az biztos, hogy szívből jön, mert akárkit az ember nem kényeztet szívvel-lélekkel, csak azt, aki nagyon fontos. 

Nagyon nehéz elfogadni, hogy akár boldogok is lehetünk, hogy megérdemeljük, hogy van odakint valaki, aki úgy szeret bennünket, ahogy vagyunk. Felfoghatatlan, ha ez ránk talál és hajlamosak vagyunk inkább a hibákat, a negatívumokat keresni. Pedig fölösleges. Mert ha az igazi így viselkedik, ahogy fentebb összeszedtem, akkor eltántoríthatatlan, és mégha nem is tökéletes minden nap, akkor sem fog sehova sem eltűnni...