Csak álltam a vízben, körülöttem toronymagas hullámok próbáltak meg magukkal sodorni és az ég felvette azt a mély szürke, sötétkék árnyalatot, amiből reméltem, hamarosan esőcseppek záporoznak majd. 

Bár nem villámlott, úgy éreztem, a körülöttem tomboló természet szenvedélye engem is magába szippant és azonnal kéjes borzongás futott végig rajtam. Ösztönösen benyúltam a vízbe, az ujjaimat a fürdőbugyim szélén át becsúsztattam a szeméremdombomra. Amikor rátaláltam a csiklómra, halk, elégedett sóhaj tört ki belőlem. Összeolvadtam a természettel, már semmi nem létezett körülöttem, csak a viharos szél, a vízcseppek tánca a bőrömön, mintha része lennék az örökkévalóságnak. 

A szenvedély egyre magasabbra tört bennem, ahogy az ujjaim repdestek, és lassan elértem az önkívület határát, amikor váratlanul egy idegen kéz érintésére rezzentem össze. Első reakcióm a menekülés volt, odébb akartam húzódni, megfordulni, hogy jól beolvassak annak, aki megzavar, de az ujjak finomak voltak, kutakodóan udvariasak és csak fokozták bennem a gyönyör utáni vágyat. 

Így aztán engedtem, hogy egyik karjával magához szorítson, tenyere a fürdőruha felsője alatt a meztelen mellemre simuljon, a másik keze ujjai pedig az enyémekkel összekulcsolódva folytassák az izgatást legérzékenyebb pontomon. 

Már közel jártam, a férfias kéz minden érintése a viharral összhangban korbácsolt egyre feljebb a csillagok közé, míg aztán nem volt hová menni és egy hatalmas sikoltással testem összerándult, ahogy az orgazmus végigsöpört rajt. Még le sem  csillapodtam, amikor megéreztem az ostromot. Ahol eddig az ujjak játszadoztak velem, most valami sokkal vaskosabb és keményebb érkezett. Nem bántam egy cseppet sem, pucsítottam, amennyire tudtam kitoltam a fenekem, hogy minél gyorsabban és eredményesebben férjen hozzám.

Mint egy faltörő kos nyitott utat bennem, sziklaként tartott a testünket ostromló hullámok között és amikor mozogni kezdett bennem, mintha összeborult volna föld és ég. Megérkezett az eső, lágy, meleg cseppekkel árasztva el minket, körülöttünk a vihar sötétje, mint egy bársony takaró. Nem léteztünk, láthatatlanokká váltunk, csak a gyönyör szikrái lobbantak fel testünk körül, mint apró szentjánosbogarak. 

Elvesztettem az időérzékemet, nem érdekelt, mióta csináljuk, csak az újabb döfésre koncentráltam, az érzésre, amit keltett bennem, az egyetlen dolog, ami számított, hogy a kéjlétra minden fokát megjárjam. Remegett a lábam, hátranyúltam, a fenekét markolva még jobban szorítottam magamhoz a testét, aztán egyszer csak, számolatlan orgazmusaim közben ugyanolyan hirtelen vége lett, mint ahogy elkezdődött. A fülembe nyögött, éreztem a lüktetést, ahogy belém engedi magát, aztán már vissza is húzódott, ordító ürességet hagyva bennem. 

Villámgyorsan fordultam meg, amint pántként feszülő karjaiból szabadultam, de akárhogy is kémleltem, senkit nem láttam a sötétben. Mintha csak képzeltem volna az egészet. Összerázkódtam, megsimítottam még mindig érzékeny ölemet és tudtam, testem továbbította agyamnak a jeleket, hogy erre egyedül nem lettem volna képes. 

Megigazgattam a fürdőruhámat, lassan a part felé lépkedtem és közben már egy újabb balatoni viharról álmodoztam, remélve, hogy a Tó Istene akkor is meglátogat majd...