Néha visszasírom azokat az időket, amikor még teljesen mindegy volt, kivel fekszem le. Lehetett fiú, lány, öreg, fiatal, gazdag, szegény, csúnya, vagy szép. Hajtott a kísérletező kedv, mindent ki akartam próbálni, ami a fejemben megfordult, amiről olvastam, amit filmen láttam. 

Az évek során azonban már megszereztem az elegendő tapasztalatmennyiséget és egy-egy együttlét után - főleg férfiakkal - úgy éreztem, valahogy kicsit többet kéne kapnom cserébe annál, hogy ő kielégülten fekszik a lepedőn elterülve én meg büszkén érezhetem: "megint megcsináltam!". Mert sajnos legtöbbször a kielégülés közelébe se kerültem. Ezt nem úgy értem, hogy nem volt orgazmusom, néha 2-3 is összejött. Inkább úgy, hogy a férfiak valahogy kezdtek ellustulni. Talán pont a tapasztalataimnak köszönhetően, már az első körben kipurcantak, ami nem tartott tovább negyed óránál. Utána már nehezen szánták rá magukat a második menetre.

Aztán jött életem méze, aki mindenkinél überfaszább az ágyban, így a léc még magasabbra került. Ő az a ritka FÉRFI, csupa nagybetűvel, akinek van esze, van lelke, van fantáziája, és egy olyan farka, amit használni is tud. Így aztán, akik eddig mellette képbe kerültek valahogy mindig rajtavesztettek az összehasonlításon. Ennek szövődményeképp kezdtem leszokni arról, hogy másokkal is szexeljek. 

Mi ketten azonban nem tudunk elég sok időt eltölteni ahhoz, hogy az én folyamatos farkaséhségemet kordában lehessen tartani. Így folyamatosan keresem a lehetőséget, néha igyekszem kicsit lejjebbadni az igényekből, de van, amiből nem engedhetek.

Lehet, hogy furán hangzik és mások számára érthetetlenül, de nekem ilyen dolog a helyesírás. Nálam összefügg a szexszel, szorosan! Mindjárt el is magyarázom, hogy miért: az az ember, aki a saját anyanyelvét, ezen keresztül pedig az anyját, aki arra megtanította, nem tiszteli annyira, hogy helyesen beszélje, írja, az mást sem tisztel, nincsenek elvei és így már nem is adnám oda neki azt az élményt, amit a velem való szex jelent. Sőt, ha már itt tartunk, egy sms-ben vagy messenger üzenetben én is szoktam félreütni, hibázni, de ha látom, akkor még az enter lenyomása előtt kijavítom, mert megtisztelem a másikat azzal, hogy a lehető legjobb formámban írok neki. És ezt elvárom a másik féltől is.

Sokszor okozott már sértődést ez a mások számára lényegtelen dolog, mert én egyszerűen nem tudom elengedni. Nincsenek elvárásaim külsőségekben, nem várom, hogy ajándékokkal halmozzon el a szeretőm, még érzelmekre sincs különösebb szükségem a szexhez, de helyesírásra igen. 

Azért, ugye, hogy ez az eszmefuttatás kicsit más megvilágításba helyezi a "rigolyámat"?